REFORM

Az 1892-ben alapított Reform páholy története is igazolja, hogy „amilyen volt az emberi társadalom állapota, olyan volt a szabadkőművesség, és fordítva.” (Lessing: Szabadkőműves párbeszédek – ford.: Márton László)
A Reform páholyt három alkalommal alapították meg (illetve újra), és a magyarországi szabadkőművesség egészével együtt a szabadságot nem tűrő önkényuralmi rendszerek kétszer tiltották be. Bár a betiltások alatt kötetlen formában találkoztak a testvérek, és informális szabadkőműves-összejövetelekre is – hol itthon, hol külföldön – gyakran sor került, az első alapítás óta eltelt több mint 130 évnek kevesebb, mint fele adatott meg arra, hogy a páholy szabályos keretek között működhessen, dolgozhasson.

 

Reform I.

Az aranykor (1892-1919)

A Reform páholy 1892. április 24-én alakult meg, első szabályos munkáját néhány héttel később (a nagypáholytól megkapott engedélyek megszerzése után) tartotta, és ezt követően hetente találkoztak a testvérek. A tizenöt alapító az Eötvös páholyból vált ki, az első főmester Merényi József lett, aki székfoglaló beszédében a korról és a szabadkőművesek feladatairól így szólott:

„Ma gondolkozik, teremt s feltalál mindenki, az egyszerű iparostól fel a nagy tudósig; a kereskedő csak éppen úgy, mint a tudós (...) Születés-, rang-, valláskülönbség kirívóbb mérveket ölt manapság, mint valaha, megszilárdult az előítéletek zsarnok-uralma; a rangkórság buján tenyészik, mintha nem is a XX. század küszöbén állnánk, hanem a középkor legsötétebb korszakában botorkálnánk.”

„Nincsenek erős, befolyásos testvérek a társadalom megváltoztatásához, a mi tevékenységünk terepe az erkölcsi világ. Megállapítani azt a határt, a meddig a létért való küzdelemben saját érdekeink megvédésében haladhatunk, a nélkül, hogy felebarátaink érdekeit sértsük, ezt a hitelvet terjeszteni a társadalomban.”

„Helyes eszközöket kell választani és helyes irányba kell menni: önmagunkon kezdjük meg a munkát. A hangzatos szavak kényelmes ösvényéről letérünk; nem akarjuk erőinket meddő munkára fecsérelni, hanem iparkodni fogunk úgy ténykedni, hogy munkásságunknak látható nyoma legyen, hogy annak gyümölcseit is élvezhessük."

A Reform névről:

„Nem a szabadkőművesség reformja kell, hanem önmagunkban alkossunk szoros, benső, szívélyes baráti köteléket.”

 

A jeligéről:

„Jeligénk első szava legyen: testvériség! De hogy körünkben a testvériség érzetét felkölthessük, ahhoz első sorban is az kívántatik meg, hogy kölcsönös érintkezésünkben őszinték legyünk egymáshoz! Sose hazudtolják meg érzelmeink szavainkat, sem pedig tetteink érzelmeinket. Legyen bátorságunk egymásnak az igazat megmondani, ha kíméletes módon is – de fogadjuk is bátran és elkeseredés nélkül az igaz szót. A mi "igen" az legyen igen, a mi "nem" az nem! Ezért legyen jeligénk második szava: őszinteség… Azonban őszinték csak úgy lehetünk, ha megvan az a megnyugtató tudat, hogy a baráti szívvel közölt szabad szó, ott hallgatag helyre talál. Harmadik jeligénk legyen tehát hallgatagság!”

A tagok száma egy évvel később már huszonkilenc volt. A Reform páholy részt vett a szünidei gyerektelep alapításában és különböző jótékonysági gyűjtésekben. Bő egy évtizeddel később, 1905-ben a páholy kétnapos szabadkőműves-vándorgyűlést szervezett, amelynek témái a szociális program, az egyházügy, a hazai ipar védelme és a tanügy voltak. A tárgyalt témák jelzik, hogy a Reform páholy – más páholyokkal együtt – az általános választójogért folytatott küzdelem mellett számos fontos társadalmi kérdés megoldásán munkálkodott, ami aktív társadalomalakító szándékokat is mutat. Ez a szándék még néhány évig egyre erősödő formában jelent meg.
A Reform páholy a hazai szabadkőművesség egyik legnépesebb páholyává vált. Tagjai alapították meg a Madách (1902) és a Petőfi páholyt (1906).

1918. december 2-án tartotta meg hosszú ideig utolsó, dokumentált munkáját az első Reform páholy, amelynek akkor száznegyvenhat tagja volt. Néhány hónappal később a Tanácsköztársaság vezetése, majd 1920-ban a kiépülő Horthy-rendszer betiltotta a magyarországi szabadkőművesség működését, így a Reform páholy is megszűnt hivatalos formában.

 

Reform II.

Az oázis (1945-1950)
A hazai szabadkőművesség történetében a betiltások időszakai bibliai metaforával sivatagi vándorlásokként jelennek meg a szabadkőművesek visszaemlékezéseiben. Az 1945 és 1950 közötti időszak az oázis frissítő erejével dinamizálta a szabadkőművességet, amikor a második világháború után néhány évig működhetett a szabadkőművesség.
1945. december 8-án alakult meg a második Reform páholy új, ideiglenes vezetése, majd a még az előző korszakban felvett huszonöt régi és a betiltás alatt Bécsben avatott öt testvér mellé számos új tag csatlakozott, így a Reform páholy létszáma 1946 végén százhét fő volt, amely további három év alatt százharmincegyre nőtt. Ezekben az években is a Reform páholy volt a szabadkőművesség egyik legaktívabb és legnagyobb páholya, a tagok folytatták a korábbi hagyományt, miszerint hetente találkoztak, a páholy szellemi és adminisztratív életét páholybizottságok szervezték és irányították.
1950-ben megint betiltották a hazai szabadkőművességet, és a Reform páholy is újra megszűnt. Ismét a sivatagi vándorlás hosszú évtizedei következtek, míg 1989-ben, a rendszerváltás küszöbén újból elindult a szabadkőműves-élet és a páholyok szervezése, miután más civil szervezetekhez hasonlóan megtörtént a szabadkőművesség törvényes működési kereteinek visszaállítása.

 

 

Reform III.

A szabadság árnyékában (1999–)
Az újjáindult (harmadik) Reform páholy 1999-ben alakult meg, a Deák Ferencz, a Testvériséghez páholyból kivált hét alapító kezdeményezésére, akik közül az egyikük nagyapja a Reform páholy tagja volt 1950 előtt.
A páholy ezúttal is a Magyarországi Symbolikus Nagypáholytól kérte tevékenységének engedélyezését és elismerését, így a ma kb. 400 fős nagypáholyban a Reform páholy 30 fölötti tagságával a nagy és aktív – kéthetente munkálkodó – páholyok közé tartozik. A páholy működése és szabályzatai alapul veszik az eredeti alakulásakor megfogalmazott célokat és erkölcsi elveket. A Reform páholyból 2010-ben kivált testvérek alapították meg A fény oszlopai páholyt, majd 2019-ben ebből a páholyból kivált tagok hozták létre a Hermész Triszmegisztosz páholyt.

 

Nevek

A Reform páholy történetéből számos olyan személy említhető, akik életükben – és máig is – jelentős elismertségnek örvendenek. A teljesség igénye nélkül:

• Clair Vilmos vívó, a több kiadást megért párbajkódex szerzője
• Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok, építész
• Telcs Ede szobrászművész
• Kernstock Károly festőművész
• Kovách Aladár, a szabadkőművesek által létrehozott mentőszolgálat évtizedekig tisztségében lévő első igazgatója
• Róth Miksa üvegfestő, képzőművész

 

és még sokan mások orvosok, mûvészek, bankárok, fõhivatalnokok, vállalkozók, tanárok.

 

 

(Hajós Alfréd gyõzelmi érme 1896-ból - Magyarország elsõ olimpiai aranyérme)